A kurva életbe!

Fogjam már fel, hgoy nem csak egy mókus van a világon!

Azaz, hogy nem csak Félixből áll a világ.

Tehát jó lenne, ha nem remegnék az idegességtől, ha a megbeszélt találkozókról késik (és mindig késik), és nem próbálnám ilyenkor öt percenként hívogatni, hogy hol van már, mert úgyse veszi fel, hiszen minek vegye fel, ha mindjárt ideér. Aztán jó lenne, ha a következő találkozásig hátralvő napokat (vagy inkább órákat) nem számolgatnám óránként. Jó lenne, ha teljesen racionális okokból nem válaszol csak másnap egy sms-re, akkor nyugodtan tudnék aludni, és nem ébrednék fel két óránként megnézni, hogy hátha van tőle sms a telefonomon. Jó lenne, ha amikor lemond egy talákozót, akkor nem érezném úgy, hogy mindjárt elbőgöm magam - ez egyébként haladás, régen ilyenkor tényleg elbőgtem magam.

Most lehet azt gondolni (már ha van még valaki egyáltalán, aki olvassa ezt a blogot), hogy még mindig nagyon szerelmes vagyok, meg még mindig itt tartok, de azért ez így nem igaz. Mert most már azért simán el tudom képzelni, hogy valaki mással éljem le az életemet, és ha még mindig Félixbe lennék szerelmes, akkor nem kezdtem volna bele ismerkedésbe valaki mással - és vele egyelőre sínen vannak a dolgok (még csak levelezünk, de nagy eséllyel lesz személyes találkozó, aztán majd meglátjuk hogyan tovább). De Félixszel is muszáj rendszeresen találkoznom, mert - azt hiszem, mosmt már nyugodtan mondhatom - ő a legjobb barátom, vagy akár azt is mondhatnám, hogy ő az egyetlen igazi barátom, akivel tényleg mindent meg tudok beszélni (jó, vannak még ilyen emberek, de velük inkább csak interneten tartom a kapcsolatot), és azt hiszem, neki sincs túl sok barátja rajtam kívül, akinek annyi mindent el tudna mondani, mint nekem. És szerintem az is azt mutatja, hogy nem vagyok belé szerelmes, hogy ha hirtelen úgy alakulna, hogy barátságnál több is lehetne, akkor sem akarnék többet tőle barátságnál, mert az szerintem nagyobb eséllyel tud tovább tartani, mint egy kapcsolat. Most azt remélem, hogy egy életen át.

[ezzel persze nem azt mondom, hogy egy kapcsolat nem tarthat egy életen át, mert remélem, hogy lesz olyank, akivel]

Ugyanaz másképp

[Ez egy H.K-nak írt levél részletének szerkesztett változata.]

A másik sráccal is találkoztam, meg Félixszel is, erről részletesebben lásd az új - az idei első - blogbejegyzét, amiben egyébként nagyon nem sikerült pontosan megfogalmazva leírni az érzéseimet. De a lényeg az, hogy rájöttem, Félixbe még mindig szerelmes vagyok, és elfogadom, hogy vele csak barátság, csak ha valaki mással ismerkedek, akkor abban őt keresem, és hát ő egy nagyon rendes ember, és nehéz még egy olyat találni, de nem folytatom tovább, mert ezt órákig tudnám… és óránként háromszor végig is gondolom, pedig valahogy ki kéne verni a fejemből. Próbáltam összeszedni a rossz tulajdonságait, hogy egy kicsit kiábránduljak belőle, és ne legyek szerelmes, és csak barátnak tekintsem, de nem ment. Összesen annyit sikerült összeszednem, hogy néha el szokott késni a találkozókról, ami azért megbocsátható. Meg miután bevallotta, hogy nem szerelmes, megbeszéltük, hogy következő héten is találkozunk, csak barátként, de akkor elfelejtett jönni, és nem tudom, ez nem szándékos volt-e, hogy inkább ne találkozzunk egy ideig, ahogy mondta is előtte, hogy szerinte hasznos lenne, és akkor persze rossz volt, hogy nem jött, és akár haragudhatnék is rá, hogy akkor elfeledkezett rólam, de erre meg azt mondják az érzelmeim, hogy Félix nem tud olyat csinálni, hogy én őt ne szeressem. És a mostani találkozó előtt egy hónap eltelt, ez azért elég volt szerintem ahhoz, hogy valamivel kevésbé legyek szerelmes, mint előtte voltam. "Na persze" - mondod te, látva, hogy már megint csak róla írok. És azon szoktam gondolkozni, hogy kb. 20 évesen regisztráltam először társkereső oldalakon, most meg már 25 múltam (több évvel), és eddig Félixszel jutottam el a legtovább, illetve ő volt az egyetlen, akivel az első randit követte egy második, meg harmadik meg, és remélem, nem kell éveket várnom arra, hogy legyen megint egy srác, akivel ennyire jól megértjük egymást. Ugye nem?

Jé, van új bejegyzés!

Találkoztam ma egy sráccal. Csak tudnám, minek. Képek alapján nem is nagyon tetszett (bár élőben helyesebb volt, mint képen). És persze nem (csak) a külső számít, meg mindketten úgy álltunk az ismerkedéshez, hogy ha "csak" barátság alakul ki, az is jó, de valahogy a levelezésünket is erőltetettnek éreztem. Tegnap este meg találkoztam Félixszel (egy hónap szünet után, és már muszáj volt, mert kezdtek elvonási tüneteim lenni…), (sajnos nem tudott sokáig maradni, mert ment el vacsorát főzni a lakótársainak), és miután elment tudatosodott bennem az, amit azért eddig is sejtettem, (csak próbáltam elnyomni magamban), hogy egy kicsit még mindig szerelmes vagyok bele. Vagy nem kicsit. Bár azért nem annyira, mint mondjuk tavaly novemberben. Úgyhogy ma akármilyen szuper sráccal is lett volna randim, nem jött volna ki semmi jó belőle, mert egyfolytában az járt (volna) a fejemben, hogy hát ő nem Félix. És az a nagy baj, hogy a további ismerkedés során ő lesz a mérce. Eddig nem tudtam, hogy pontosan milyen srácot keresek, de most már tudom, és akkor most (annak ellenére, hogy ez nem egy társkereső oldal) meg is próbálom röviden és lényegre törően megfogalmazni. Szóval legyen értelmes, és valamennyire érdekelje az, amivel foglalkozom, meg engem is, amivel ő, azaz legyen közös témánk. Persze másról is lehet beszélni, mint amivel a másik foglalkozik, de szóval legyen miről és érdekeljük egymást. Valamennyire tetsszen nekem. És én is tetsszek neki - na a legtöbbször itt szokott a dolog elbukni. (Meg ott, hogy én nem beszélek sokat, és ezt meg kell szokni, és meg kell érteni a hallgatásomat, de Félix, azt hiszem, érti.) És akkor most leegyszerűsítettem egy borzasztó bonyolult követelményrendszert pár alapkritériumra, és úgy néz ki, hogy nincsenek olyan nagy elvárásaim, és végül is nincsenek is, csak még eddig nem volt olyan, hogy mindez egyszerre teljesüljön. Ja, és még egy követelmény, ami közben fogalmazódott meg bennem, de ez a legfontosabb: szeressen és fogadjon el engem minden hülyeségemmel és szerencsétlenségemmel együtt. És az eddigi társkeresős tapasztalat azt mutatta, hogy úgysem találok olyan srácot, aki mindennek megfelel, de most már tudom, hogy van ilyen; leszámítva azt az "apró" problémát, hogy nem szerelmes belém. Meg eddig úgy voltam vele, hogy úgy is egyedül voltam, továbbra is jó lesz egyedül, csak most, hogy már tudom, hogy mennyire jó, ha nincs egyedül az ember, most már még jobban vagyom arra, hogy legyen valakim, aki legyen olyan, mint Félix, de persze ne ő legyen, mert vele megegyeztünk, hogy csak barátság. És ezt teljes mértékben meg is értem. Csak akkor legalább látnám azt, hogy van valakije, akivel boldog, mert ő aztán tényleg megérdemli, hogy az legyen, de a társkeresős oldal alapján nem nagyon erőlteti az ismerkedést, mert egy jó ideje már be sem lépett. És lehet, hogy nem normális dolog, hogy ha két hétnél hosszabb ideje nem találkoztunk, akkor már egyfolytában azt lesem, hogy mikor jön tőle egy e-mail, vagy mikor hív már fel megbeszélni egy találkozást, és nem normális az se, hogy ha találkozunk és elmegy, utána egy-két órával már hiányzik. De eddig gyakorlatilag nem voltak barátaim, akikkel rendszeresen találkozhattam volna, most meg van ő, és jó, ha találkozhatok vele, még akkor is, ha szenvedek attól, hogy nem lehet barátságnál több. Bár ez így hülyeség, mert nem szenvedek, mert úgy vagyok vele, hogy még egy ilyen embert, mint ő úgy se találok (az elmúlt napokban nézegettem a társkeresős profilokat, és nem igazán volt olyan ember, akinek írtam volna, akiknek meg írtam az elmúlt időszakban, azok nem akartak velem ismerkedni - leszámítva a bejegyzés elején említett srácot), meg - és itt az "úgy vagyok vele" mondat folytatódik -, hogy megelégszem azzal, hogy időnként láthatom és beszélgetünk. És lehet, hogy azt kéne, amit már néhányan tanácsoltak, hogy amíg kiszeretek belőle teljesen, addig nem találkozni, vagy nem annyit, de akkor attól szenvednék, hogy egyedül vagyok, úgyhogy inkább vállalom a találkozás "kockázatát". És azt hiszem, még rengeteget tudnék írni arról, hogy mennyire szeretem, de most legyen elég ennyi.

1/2X>3 avagy Vissza az egész

Mi ez a címben? Elírás? Eddig az volt, hogy 1/2X<3 azaz 1/2X (Félix) meg <3 (szivecske, szeretem), azaz szeretem Félixet. Most meg az van, hogy >3, ami nyilván nem valami matematikai kifejezés akar lenni, és mivel ugyanazokbóla jelekből áll össze, mint a szívre használt <3 jelölés, valami olyasmit is jelenthet, hogy Félix összetörte a szívemet, vagy valami olyasmit is, hogy szeretem csak másképp. A lényeg az, hogy a legutóbbi találkozásunkkor azt mondta, hogy már rég óta találkozgatunk, és nagyon helyes vagyok meg minden, de ő nem szerelmes belém, és maximum barátok lehetünk. Mondtam, hogy megértem; sajnálom, de megértem; végül is eddig se csináltunk mást beszélgetésen és ölelkezésen és puszilkodáson kívül (utóbbiakat is elég rég, és akkor most már értem, hogy ő ezt azért nem kezdeményezte, mikor vártam volna, hogy kezdeményezze, mert nem akarta, és nem azért, mert gátlásos, mint ahogy hittem, meg ahogy mondta eleinte), és a barátságára meg szükségem van, mert az elmult 7 év (basszus, már 7 év...!) társkeresős tapasztalata azt mutatja, hogy kevés ilyen értelmes, rendes, normális, srác van, (aki ráadásul még jól is néz ki); az elutasításhoz meg eddig is hozzászoktam, valahogy majd túlteszem magam a dolognak ezen a részén, egy igazi barátra meg tényleg szükségem van; meg "szerelmire" is - már ki is néztem magamnak a gitáros srácot, akivel szembetalálkoztunk, mikor Félixet múlt héten lekisértem, mikor elment. Na persze a gondolatjeltől kezdődő rész a dolog elhülyéskedése volt, egyelőre nem hiszem, hogy új ismerkedésbe tudnék kezdeni, meg minek, ha 7 évente egyszer találok csak olyat, aki hajlandó velem egynél többször is találkozni.

Router

Na fiúkák, (lányok is olvashatják, de számítástechnikai kérdésekben általában a fiúk jártasabbak szerintem), akkor most lesz egy jó pár hülye kérdésem. (Először azt terveztem, hogy valami fórumba írom be ezeket, de azokkal az a tapasztalatom, hogy vagy mindenki csak kérdez és nincs válasz, vagy letolják a kérdezőt, hogy minek kérdez hülyeséget, ha nem ért hozzá (pedig hát ugye, az ember akkor kérdez, mert nem ért valamit) persze tisztelet a kivételnek).

Az alapkérdés marha egyszerű: milyen routert vegyek. Elmondom, mire kell: több gép között elosztani a korlátlan internetet (meglepő, ugye?). Szóval az a helyezet, hogy van egy nagy, kétszintes családi ház, bejön a korlátlan net, az alsó szinten van egy modem, amiből lóg a vezeték és ez néha megy a laptopba, néha az asztali gépbe (nagyon néha, mert azt már alig-alig kapcsolom be), ezen kívül van a tetőtérben is egy laptop, azt akarom, hogy minden gépen lehessen egymástól függetlenül netezni, akár akkor is, ha az egyik laptop éppen nincs otthon. Mindegyik gépen XP van, a laptopok wifisek, de valószínűbb, hogy mindent vezetékezek, nem hiszem, hogy a tetőtérig elmegy a jel, meg szerintem a vezeték biztosabb, de lehet, hogy túl konzervatív vagyok. :) De azért olyat akarok, ahol megvan a lehetőség a vezeték nélküliségre is.

És akkor hülye kérdések: milyen sebességű router legyen? (A modemé – ha jól tudom, az internetkapcsolat állapotánál kiírt sebesség az a modemé – 100,0 Mbps) Mennyire fog lassulni a net, ha mindketten használjuk egyszerre? (Mindenki csak böngészik, torrentezni nem szoktunk)

Extra kívánság: meg tudom-e oldani, hogy ha a lenti laptop nincs a rendszerben, akkor a fenti, tetőri laptop a routeren keresztül elérje a lenti szobában lévő nyomtatót? Eddig azt feltételeztem, hogy ahhoz egy USB-s router kell (bár az ilyeneknek az ára meghaladja a routerre fordítható összeget) és akkor azon keresztül megoszott nyomtató lesz belőle, de szerintem ez ennél bonyolultabb és nem is értek hozzá, úgyhogy nem írok több hülyeséget. :)

Egyébként őt néztem ki. Jó-e ez nekem a fentiekre? (A nyomtatós részt nyilvn nem tudja, de az nem olyan fontos.)

Előre is köszönet a válaszadóknak.

Csak magamnak 11

011 111 718 152 310

1/2X<3

Folytatjuk!

Ömlesztve

Nincs se időm se energiám egyesével visszarakosgatni, meg vacakolni vele, de ezek voltak. Kommentek így nyilván nem lesznek meg újra, elnézést érte.

1/2X<3

A kocka el van vetve! Ha minden jól megy, tavasszal kikel.

2011. okt. 27. 2011. okt. 27. 23:22

még nincsenek kommentek
Címkék: kattant

Elmentem ma egy Ápisz (fiatalabbak kedvéért: papír-írószer szaküzlet) előtt, aminek az ajtajára a Nyitva tábla alá ki volt írva, hogy zebra kapható. És én ezen elkezdtem röhögni, mert elképzeltem a következő jelenetet (amihez valószínűleg sose lesz elég bátorságom, hogy megtegyem): bemegyek a boltba egy-két kellően idióta ismerősömmel, az

eladó megkérdezi: Miben segíthetek?

én: Egy zebrát szeretnék, egy ivarérett nőstényt, ha lehet.

ismerős1: én meg egy hímet - és akkor tudnánk őket szaporítani.

ismerős2: engem az érdekelne, hogy úttestre festhető, gyalogátkelőként funkcionáló zebrájuk is van-e.

Na de zebrák ide vagy oda, az előző bejegyzés címéhez még mindig várok illusztrációkat, remélem sok szép (vagy kevésbé szép) rajzot fogok kapni.

Egyébként meg ha a ganajtúró túrja a ganajt, akkor a tehéntúró túrja a tehenet?

-latens-

Egyszer mindenkit utolér Ámor nyula! :)

2011. okt. 26. 2011. okt. 26. 0:11

6 komment
Címkék: buzi, kattant

Eredetileg azt terveztem, hogy ha majd eljutok ide, akkor írok egy olyan bejegyzést, aminek, csak annyi lesz a címe, hogy: :) és aláírom, hogy ebből minden, egy kicsit figyelmes olvasó kitalálhatja, mi történet. És ki is találhattátok volna, hogy egy smiley a címben nagyon jó dolgot jelent, mivel eddig nem használtam szmájlikat [és inkább így írom, mert ha angolul kell leírnom, akkor mindig elrontom] a blogban (csak a kommentekben).

És azok az olvasóim, akik a kommenteket is követik (tehát minden olvasóm), rájöhettek, hogy mi az a nagyon jó dolog, ami történt: Félix (1/2X). Akit persze valójában nem így hívnak, de én így fogom hívni, mert

1. A Félix név jelentése boldog, szerencsés, és én boldog vagyok és szerencsés, hogy ismerhetem. :)

2. A Félix név hasonlít a házi macska tudományos nevére (felis silvestris catus), és hát Félix aranyos mint egy cica. :)

3. 1/2X az én másik felem, vagy én az övé. :) - hű ez nagyon romantikus magyarázat, igazából az is szerepet játszik, hogy jó kis egyenleteket lehet felírni, amiben 1/2X szerepel, és ezzel kódolni az eseményeket - ahogy az a Csak magamnak bejegyzésekben is történt.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy április 11 délutánján úgy döntöttem, hogy adok egy utolsó esélyt magamnak és végignézem a korban (és néhány egyéb kritériumban) elvárásaimnak megfelelő fiúk adatlapjait az egyik társkereső oldalon. Volt 300 találat, ezeket nagyjából végigolvastam, volt köztük 2 szimpatikus, elmentettem őket a kedvencek közé, majd este megnéztem még egyszer a bemutatkozásaikat, az egyikükről megállapítottam, hogy nem tudnánk mit kezdeni egymással, a másiknak írtam, ő volt Félix. Írtunk egymásnak sok-sok mailt (vagy ha annyira nem is sokat (mert néha napokig vártam a válaszára, de megérte), de hosszúakat), és ez telepatikusan is működött, mert néha előfordult, hogy úgy éreztem, Félix írt, beléptem a postafiókomba és volt is tőle egy levél, két perccel korábbi dátumozással, mint ahogy én beléptem, (és ez nem azért volt, mert két percenként nézegettem az e-mailjeimet. :) )

Az előző bekezdésben az első Csak magamnak című bejegyzés következő sorait dekódoltam:

április 11 délután 300/2

este 300/2-1 = 1/2X

e-mailek. várakozás

telepátia. várakozás

A bejegyzés többi részében meg a többi Csak magamnakban is az van leírva, illetve kódolva, hogy mikor találkoztunk, hol jártunk, mit csináltunk. Ezeket nem dekódolom, mert néhány olyan dolog is van benne, ami csak kettőnkre tartozik. Kérdés, hogy akkor ide minek írtam le. Meg az is, hogy ha egyszer Félixnek megmutatom ezt a blogot, akkor mit fog hozzá szólni, hogy én ezeket ide. És a blogot meg meg akarom mutatni neki, mert nem akarok előtte titkolni semmit. Azok az olvasóim, akiknek párjuk és blogjuk is van, hogy oldják meg ezt a "problémát"?

A továbbiakban azt hiszem, nem lesznek számozott Csak magamnak bejegyzések, mert úgyse tudnám vagy akarnám dekódolni őket. Bár ezt már az 5.-nél is mondtam, mégis minden találkozás után muszáj volt leírnom, hogy találkoztunk, hogy addig is Félixre gondolhassak. (Persze, amikor éppen nem írok bejegyzést, többnyire akkor is Rá gondolok.) Nem kódoltan írt bejegyzések természetesen továbbra is lesznek, tehát

Folytatjuk! (Bár ez a Csak magamnak bejegyzésekben arra vonatkozott, hogy megbeszéltük, hogy lesz újabb találkozás.)

És akkor az új bejegyzésekkel kapcsolatban egy fontos bejelentés: a címben szereplő kattant közmondáshoz (feltéve, hogy az nem szólás) illusztrációkat várok az e-mailcímemre (ezt, aki ügyes, megtalálja. Már nem egy embernek sikerült. Hanem kettőnek XD ), a pályázatokat október 30-án éjfélig fogadom, utána kikerülnek a blogba, és lehet szavazni, hogy melyik a legjobb/legviccesebb. Én a saját elképzelésemet már megrajzoltam (paint-tel)- tehát nem baj, ha nem tudsz rajzolni, én se tudok. :) és nincs technikai megkötés: a firkától az olajfestményig bármit elfogadok. :D

A végére pedig jöjjön a szokásos egyenlet, ami igazából egyenlőtlenség, még igazábbból (direkt a három b) meg egy mondat kódolva, de ezt már mindenki érti:

1/2X<3

-latens-

Csak magamnak 9

2011. okt. 24. 2011. okt. 24. 22:07

2 komment

Vázlat a kilencedik részhez (10.24. 14.00-16.30)

1/2X+l:-X:D+()

Folytatjuk!

-latens-

Csak magamnak 8

2011. okt. 20. 2011. okt. 20. 23:01

még nincsenek kommentek
Címkék: buzi

Vázlat a nyolcadik részhez (10.20. 18.50.-21.40)

1/2X+l:-X:D=XD

(na ezt se fogom soha száz százalékosan dekódolni...)

Folytatjuk!

-latens-

Csak magamnak helyett

2011. okt. 13. 2011. okt. 13. 18:00

még nincsenek kommentek
Címkék: kattant

Az eheti Csak magamnak elmarad, (mikor ezt megtudtam, majdnem elsírtam magam...), de akkor legyen helyette egy kis kattant, Csak nektek.

Versike arról, hogyan kérdeztem meg egy ismerősömtől, jól tudom-e, ő sokáig azt hitte, hogy az árvizi hajós néven emlegetett történelmi személyiség csak egy kitalált történet szereplője.

Azt hitted, hogy a

Wesselényi az

meselény, igaz?

-latens-

Csak magamnak 7

2011. okt. 9. 2011. okt. 9. 23:08

12 komment
Címkék: buzi

Vázlat a hetedik részhez (10.06. 18.30-22.00)

1/2X<3

és ezzel mindent el is mondtam.

[És akkor hogy egy kicsit interaktív legyen, várom az ötleteket, kedves olvasóim (azaz kedves IO és Defalla (ha van más, ő is mondhatja)), hogy szerintetetek mi a "megoldása" ennek az egyenletnek, amit már nem először írok le.]

1/2X<3

Folytatjuk!

-latens-

Csak magamnak 6

2011. okt. 2. 2011. okt. 2. 23:16

3 komment
Címkék: buzi

Vázlat a hatodik részhez (09.30. 20.00-22.40)

Pedig tényleg felesleges számolni.

És hogy dekódolható legyen, legyen elég annyi, hogy:

1/2X<3

Folytatjuk!

-latens-

Csak magamnak 5

2011. szept. 22. 2011. szept. 22. 22:30

2 komment
Címkék: buzi

Vázlat az ötödik intermezzóhoz

1/2X<3 ezért én mint rózsa kivirágzok - és ezt Ő is tudja

Vázlat az ötödik részhez (09.22. 17.30-21.30)

Egy óra alatt majdnem teljes a nyolcszög.

Láttuk, hogy 3D --> 2D

Utána hallgattam egy órát.

Folytatjuk!

!ami ez alatt van, az már nem a bejegyzés része!

Azt hiszem, innentől kezdve felesleges számolni, mert úgy is Csak magamnak számolom, ennek ellenére lehet, hogy ide is lejegyzem ezután is az időpontokat. Még nem tudom. Viszont rájöttem, hogy amiket eddig kódoltam, azt nem tudom dekódolni, mert deokódolatlan formában túl bizalmas és részben csak rám (ránk) tartozó információkat tartalmaz, no meg szerintem már nincsenek is olvasóim, úgyhogy az ötödik rész végén található Folytatjuk! a valóságra vonatkozik, itt meg

Folytatjuk?

-latens-

Csak magamnak 4

2011. szept. 15. 2011. szept. 15. 22:49

még nincsenek kommentek
Címkék: buzi

Vázlat a negyedik részhez (09.15. 17.40-19.30(?))

8+15>48

Egy jó hosszú utca.

Nem úgy sültünk el.

- ez jobb hogy eltűnt -

Folytatjuk!

-latens-

Csak magamnak 10

A többi Csak magamnak bejegyzést nem én tüntettem el, hanem a freeblog karbantartása után eltűntek... gratulálok nekik, ha jól látom, a többi blog alalpján augusztus van náluk, kár hogy az időjárás nem ezt tükrözi.

Bár talán annyira nem is baj, hogy nincsenek kint a neten azok, amiket eddig írtam. Az eltűnt bejegyzésekért kárpótlásul a kedves olvasók érjék be annyival, hogy

1/2X<3

Csak magamnak 3

Vázlat a harmadik intermezzóhoz

48 az nagyon sok!

Vázlat a harmadik részhez (08.23. 14.30-18.03)

Lehet, hogy nekem is, mint a lány?

Pedig a parkban mondta is, hogy ilyen időben!

(Vagy csak én kombinálok késő éjszaka?)

Odébb menni is alig volt erőnk! Beszélni is. Úgyhogy hallgatok.

Aztán meg kiállítottak hazafelé a vonaton volt ülőhelyem.

De ezt ti úgyse értitek, ezért inkább csak annyit mondok:

Meleg volt!

Folytatjuk!

Csak magamnak 2

Vázlat a második intermezzóhoz

K.F.: Dont you wanna have sex?

Vázlat a második részhez (07.06. 15.30-20.00)

Bejárat.

Vidor honvéd elájult.

Szabadság. Tér.

Séta: Tele van mókusokkal a város.

Lejárat: Lesz harmadik rész. Tehát

Folytatjuk!